Processzorok
fejlődése, működése
(Intel 80486-ig)
Intel
80386
Az Intel 80386, amely másként i386 vagy egyszerűen csak 386
néven is ismert, az Intel által kifejlesztett x86-os processzorcsalád első 32
bites tagja. 1985-ben mutatták be. Az első verziók 275 000 tranzisztort
tartalmaztak és a kor több munkaállomásában és csúcskategóriás személyi
számítógépében használták központi egységnek. Mivel utasításkészlete
gyakorlatilag a 8086-os processzor 32 bites kiterjesztése, ez a processzor
teljes mértékben visszafelé kompatibilis elődjeivel, azaz bináris és
kód-kompatibilis egészen a 8086/8088 processzorokig, így változtatás nélkül
képes futtatni a meglévő programkódot. A 32 bites utasításkészlet a későbbi
processzoroknál is jelen van, ezt x86, IA-32 vagy i386-architektúra néven
emlegetik, a szövegkörnyezettől függően.
Adat és címbusza is 32 bites. 32 bites általános célú regiszterei magukba
foglalják az előző generációk hasonló regisztereit. A valós és védett üzemmód
mellett megjelent egy harmadik is, a virtuális üzemmód. Memóriakezelésére
jellemző a szegmentálás és a lapozás.
Védett üzemmódja megőrizte a 80286 által bevezetett üzemmódot, amit 16 bites
protected mód néven találunk meg, de kiterjesztette azt 32 bitesre is, ahol
lehetőség van akár 4 gigabájt méretű szegmensek és címtér használatára is,
szemben a max. 64 kilobájt méretű szegmensekkel és 16 megabájt címtérrel, amit
16 bites védett módban a 80286 tud.
Csipváltozatok:
80386SX:
1988-ban az Intel bevezette a 80386SX-et, elterjedtebb rövid nevén a 386SX-et.
Ez a 80386 olcsóbb, otthoni, kisvállalati vagy oktatási célú PC-kbe szánt, 16
bites adatbusszal szerelt változata volt, míg a 386DX-et, a teljes változatot
szánták komolyabb munkaállomásokba, kiszolgálókba. Bár a CPU belül teljesen 32
bites maradt, a 16 bites külső adatbusz egyszerűsítette az áramköri kialakítást
és a teljes gyártási költséget. A 16 bites busz egyszerűbbé tette az
áramköröket, de visszafogta a teljesítményt. Az elvileg 32 bites címbuszból is
csak 24 tüskét csatlakoztattak ténylegesen, ezzel a megcímezhető memóriát 16
MB-ra korlátozták, de ez akkoriban nem tűnt kritikus korlátnak. A
teljesítménycsökkenést a buszszélességen kívül a gyorsítótár hiánya is fokozta.
Az eredeti 80386-ost utólag átnevezték 80386DX-re, hogy egyértelműbbé tegyék az
egyes változatok közötti különbségeket. Az Intel azonban később a 80486DX
processzornál a 'DX' utótagot a processzor lebegőpontos képességeinek
megjelölésére használta. A 80387SX a 80387-es lebegőpontos koprocesszor
386SX-szel lábkompatibilis (tehát 16 bites adatbusszal rendelkező) változata
volt. A 386SX-et felületszerelt QFP-tokozásban hozták forgalomba, néha
upgrade-elhető socketben.
i386SL:
Az i386SL-t laptopokba szánt, energiatakarékos változatként vezették be. A
processzor számos energiaellátási beállítással rendelkezett (pl. SMM), és
többfajta „sleep” üzemmóddal, melyek az akku élettartamát növelték. 16-64
kilobájtnyi külső processzor-gyorsítótárat is támogatott. Az extra képességek és
áramkör-megvalósítási technikák miatt ez a variáns több mint háromszor annyi
tranzisztort tartalmazott, mint az eredeti i386DX. Az i386SL először 20 MHz-es
órajellel jelent meg, ezt később követte a 25 MHz-es modell.
Eszközök Intel 80386-tal "hajtva":
Seiko-Epson PC-386
Történelem Működés Kronológia 4004 4040 8008 8080 8085 8086 8088 80186 80286 80386 80486